Chapter 2, part 2.

 (..) Csak nekem hiányoznak? 
- Nem, nekem is, főleg anyu, aki lepasszolt a faternak és itt hagyott…
- Annyira szar gyerek korod lehetett miatta… - megöleltem és az összes szabadon maradt hajam az arcába hullt, viszonozta ölelésem, egy percre lehunytam a szemem….

Valami szőröset éreztem a nyakamnál, és halk dorombolás kísérte azt. Lassan kinyitottam szemem és megláttam Crow-ot, aki Alex és köztem, gőzerővel tisztálkodott. Ránéztem a faliórámra, 10:45, semmi gáz, és vissza feküdtem az ágyba. Épp lehunytam a szemem, de mint a villám úgy csapott belém: lecsúsztunk ez első óráról! Nagy nehezen felkeltettem cimborám, aki hevesen ellenkezett az iskola ellen. Én is, de muszáj menni... Az a jó, hogy még fél évet kell kibírnunk és utána szabadság. Hmm mit is fogok kezdeni az életemmel? Nem tudom... Gyorsan futottam le a lépcsőn, hátamon a táskámmal. Alex a konyha pultnak támaszkodva simogatta Femme-t.
- Hát te? Mehetünk? - kérdeztem kissé idegesen.
- Figyi, nincs itt egy tan cuccom se, és ruhám, meg ami kell... Nem fogok X hónapig ugyan abba a ruhába lenni. Úgy hogy ma sem megyünk suliba, de ígérem, holnap már megyünk, nehogy elvonási tüneteid legyenek.
- Ha-ha... Rendben. De akkor menjünk nem? 

- Minek? Itt az egész napunk rá, nyugi...

- Akkor mit csináljunk?

- Azt nem tudom,  hogy te mi csinálsz, de én leülök Motosportot nézni... 

- Jó, és nem mondtam, de érezd magad otthon! De úgy érzem, ezt fölöslegesen mondtam. Fent leszek, ha kellek. - felbaktattam a lépcsőn, hogy rendbe szedjem a szobámat. Bevetettem az ágyam, a koszos ruháimat összeszedtem és a szennyesbe raktam, mikor végeztem megfogtam két új dobverőt és lementem a pincébe. Mikor leértem és felkapcsoltam a lámpát és megláttam a posztereket a falon és a dobfelszerelést, nyugalom járt át. Gondolkoztam egy kicsit, hogy mit is játsszak el, de a KISS - I Was Made For Loving You-nál döntöttem. Szeretem ezt a számot, egy gyerekkori emlék számomra, rengeteget hallgattuk apuval miközben elvitt az oviba vagy a suliba. Nem kellett a fülembe a zene, tudtam a ritmust, a szöveget... nem is kellett más, átadtam magam a zenének. Úgy püföltem - jó értelemben - a dobokat, mintha ártottak volna nekem...  Pedig nem... segítettek az érzelmeimet a helyükön tartani. Énekeltem I was made for loving you baby, You were made for loving me... A szám felénél arra lettem figyelmes, hogy valaki kíséri gitárral. Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Alex a pince lépcsőn ülve gitározik a múltkor itt hagyott gitárjával. Bíztatóan rámosolyogtam és a fejemmel az erősítő felé biccentettem, hál' Istennek leesett neki, hogy mit akarok, még mielőtt kitöröm a nyakam. Így ismét a dobokra koncentráltam, már gitár kísérettel. Az utolsó refrén résznél szinte egyszerre énekeltünk.
- I was made for lovin' you baby! You were made for lovin' me! - még egy kicsit kombináltuk a két hangszert, majd mikor már fájni kezdett a csuklóm - persze hülye gyerek... még véletlenül se melegíts be mielőtt neki állsz dobolni... szerintem se! - mosolyogva tettem le az ütőket és zenész társamra pillantva kikecmeregtem az ülés mögül és sántítva oda mentem Alexhez és lepacsiztam vele.

- Szép volt, hogy-hogy lejöttél?
- Ez érdekesebb volt. - mosolygott a szemembe - Mi van sánta róka, mit csináltál? 
- Elzsibbadtak... Mennyi idő van? - elővette telefonját és megnézte, majd tágra nyíltak szemei.
- 15:49. Egész jól eljátszadoztunk, főleg, hogy délben jöttem le.
- Az fasza, nem is csodálom, hogy fájnak a kezeim és a lábaim... 
- Mikor megyünk? - kérdezte, megbontva egy ásvány vizes palackot.
- Hova?
- Hát hozzám a cuccaimért.
- Jahh, persze. Kérek 5 percet és utána indulhatunk. - mondtam csukló mozgatás közben.
- Mit csinálsz te 5 perc alatt? - ült le a dob székre.
- Figyelj! - felmentem a lépcsőn és közben a kezemet tornáztattam, majd le a lépcsőn, s ezt a folyamatot egymás után. Mikor már éreztem, hogy visszatért az életkedv a tagjaimba, megálltam a lépcsősor alján és  Alexra néztem. - Hát ezt, már nem zsibbadok. Na, akkor mehetünk?
- Aha, szóval már tudom mi a stratégiád a "zsibbadásra". - mosolygott perverzen.
- Perverz állat! - nevettem vele együtt.
- Tudod, volt kitől örökölnöm. - kacsintott és jött mögöttem, az utolsó pár fokon mit csinál a gyerek? Belecsíp a fenekembe. Hirtelen halk sikkantás hagyta el a szám a meglepettségtől, majd dühösen hátrafordultam.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem éled meg a másnapot! 
- Jó, bocsi. De ha pasi szemmel látnád magad hátulról... te sem bírnád ki, hogy ne tedd meg!

 ~ 

- Alex, siess már! Mindjárt idefagyok! - nyavalyogtam az ajtajuk előtt.
- Nem találom a kulcsot...
- Elhoztad egyáltalán? Kinyírlak, ha nem.
- Azért én sem vagyok annyira hülye! - kereste a ház körül, lábtörlő alatt, ablak párkányon.
- Tényleg? Pedig már azt hittem! - húztam az agyát még jobban, pedig már ideges volt, de nem baj.

- Most komolyan, azt akarod, hogy ideges legyek? - nézett félig hátra.
- Aha.  - mosolyogtam a képébe - Szerintem csak keressed azt a kulcsot!
- Mi lenne ha, te is segítenél és nem csak néznél?! - kutatott tovább, majd benyúlt egy virágcserép alá és ott volt, bejutottunk a házba.
- De rég voltam nálatok... - ültem le egy bárszékre és néztem a barátomat, aki egyik szobából a másikba járkált egy sporttáskával a kezében.
- Jahh, hát igen... Aki még arra sem képes, hogy eljöjjön hozzám, mikor nincs itthon apa.
- Inkább nem zavarlak amikor egyedül vagy, nehogy még a végén olyat lássak, amit nem akartam... - kuncogtam el magam.
- Hmm... Igazad van! Nah, akkor még kipakolom a fürdőszobát és mehetünk.
- Segítsek? - beviharzott a fürdőbe és megláttam az óriási sporttáskát tele pakolva - Te jó ég! Hogy fog felférni a motorra?
- Megoldom, nyugi... - csörömpölés a fürdőben.
- Mit törtél össze?
- Semmit, csak leesett a haj zselém.
- Jahh, bocs. - tettem fel védekezően a kezemet.
- Nah gyere. - Alex gondosan bezárta az ajtót, a kulcsot visszatette a helyére és felültünk a motorra és elindultunk. Az egyik kezében a táska volt a másikkal pedig vezetett, kivettem a kezéből a csomagot és nyugodtan vezethetett. Így én is viszonylag megnyugodtam, hogy nem halunk meg. Mikor hazaértünk Al felcuccolt az emeletre én pedig elmentem fürdeni. Felvettem apu kinőtt régi Misfits-es pólóját, ami a combom közepéig ért. A hajammal szórakoztam a fürdőben, mikor Alex az ajtó előtt kiabált. Oda sétáltam és kinyitottam, majd vissza álltam a tükör elé. Alex az ajtófélfának dőlve nézett a tükörben engem.
- Nem vagy kajás?
- De. Csináljak valami kaját? - kérdeztem fésülködés közben.
- Nem kell, már rendeltem pizzát. Remélem szereted a hawaii-t.
- Persze. - mosolyogtam rá a tükörből, majd megfordultam - Hogy van a tetoválásod? Nem fáj?
- Kicsit érzékeny, de már nem annyira mint tegnap. 
- Akkor jó. Majd lekezelem. - mosolyogtam rá, majd kimentem a nappaliba és leültem, majd bekapcsoltam a Tv-t. Alex elment fürdeni. Váltogattam  a csatornák között, megállapodtam, egy csatornán, ahol élő közvetítés ment, egy koncertről. Pont a végére kapcsoltam oda, mert reklám következett. Alex frissen és üdén ült le mellém.
- Mit nézünk?
- Nem tudom, de valamilyen élő közvetítéses koncert megy. - Csöngettek, mind a ketten futottunk az ajtóhoz, kikaptam Alex kezéből a pénzt és kinyitottam. Egy helyes pizza futár volt előttem mosolyogva kifizettem a rendelt pizzákat és a srác a kezembe nyomta a dobozokat, majd elment. Alexel levágódtunk a kanapéra és neki láttunk... Sikeresen a reklám alatt bekajáltunk és egymás mellett ülve néztük a tévét, amiben - kiderült - Black Veil Brides koncert megy. Alex vállára  hajtottam a fejem és néztem magam elé könnyes szemekkel. Mikor megszólalt az In the end  egyszerre kezdtük el énekelni, halkan. Következett a Lost it all, amit szintén végig énekeltünk, olyan halkan, hogy szinte már suttogtuk... Alex ölébe hajtottam fejem és őt néztem, s ő is engem. Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet és kisimította a szemembe hulló tincseket, Lehunytam a szemem és hallgattam a koncertet, ismét Alexet néztem könnyes szemekkel, de ő mereven a TV-t nézte. Próbált kemény lenni, de látszott rajta az, ami rajtam is. A szülők hiánya...

~

Sziasztok! Tudom, tudom kicsit sokat "húztam" a 2. rész befejezését, de itt van és remélem kárpótol titeket a hossza. :)  Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet a részeknél, nagyon sokat jelent és segít nekem!  Köszönöm a 662 oldal látogatást és a 4 feliratkozót! Azt is észrevettem, hogy már most van egy hater-em... Nos nem tudom mit vétettem ellene, biztos elloptam a nyalókáját, vagy nem tudom... De mindegy is! Remélem tetszett ez a rész! :)  xXx  F.G.