Díj!

A díjat nagyon köszönöm Barby-nak! Az Édes élet írójának!

Szabályok:

1. Írj magadról 10 dolgot
2. Válaszolj 10 kérdésre
3. Írj 10 kérdést
4. Küldd tovább 10 embernek

10 dolog rólam:

1. Szeretek fényképezni a telefonommal
2. Utálom a kémia tanáromat
3. Bloggeren és Instagarmmon élem az életemet, de azért szoktam Tumblr-özni is néha...
4. A Black Veil Brides-on kívül imádom még a Motionless In White-ot :3
5. Szeretem a kemény rock ill. metál zenekarokat
6. Nem szeretem magamat fényképezni
7. Imádom a két kutyámat Brutus-t és Luckey-t (nem, nem a videósról lett elnevezve! :D)
8. És egyébként Brutus egy barna dobberman, Luckey pedig egy német juhász
9. Van még egy macskám, aki egy Jancsi (a névadást ne kérdezzétek, hogy hogyan... egyszer csak jött...)
10. Még csak fél éve vagyok rocker :/

10 válasz:

1. Ki a kedvenc könyvbeli karaktered? Mond el a könyvet is!

Travis Maddox a Gyönyörű sorscsapás trilógiából, (érdemes elolvasni a könyvet :D)

2. Ki a kedvenc színészed? Melyik filmben/sorozatban szerepel és kit alakít?

Evan Peters az American Horror Story- ból. Tate, Kit, Kyle és a negyedik évadból nem tudom, hogy ki alakít...

3. Igaz, hogy Dylan O' Brien a leghelyesebb hímnemű a világon? Jó... nem mondom, hogy nem osztozkodik még sok emberrel a dobogón :D /Nincs nemleges válasz!/

Ki az a Dylan O' Brien? Hát... ízlések és pofonok, de nekem nem jön be... Ez nem az én stílusom...

Inkább ez:

4.  Van testvéred? Ha igen mennyi idős? Szereted őt? Szoktatok veszekedni? Vagy játszani/időt együtt tölteni?

Igen, van egy húgom, aki 9 éves; és persze, hogy szoktunk veszekedni (ez kihagyhatatlan dolog a testvériségben :D) és néha szoktunk együtt lenni, csak a nap 24 órájában :)

5. Mi a kedvenc filmed?

A végzet ereklyéi: Csontváros, hú már alig várom, hogy megjelenjem a 2. része.

6. Van olyan tantárgy, amiből már álltál bukásra?

Nem, nem volt hál' Istennek!

7. Szerinted egy blogon mennyit dob egy szép design? Ha már nincs is, akkor az emberek el sem olvassák?

Most gondolj bele... Te sem nézel meg egy csúnyácskább fiút az utcán, hanem a helyeseket kukkolod, pedig lehet, hogy az a srác aki annyira nem helyes sokkal jobban tudna szeretni, mint a másik... Most ugyan így van a blogokkal is... Ez az én véleményem.

8. Van poszter a szobád falán? Ha igen milyenek és hány darab?

Szóval én most éppen várok egy szobafelújításra, tehát még semmi nincs fent, de ha egyszer elkészül akkor azt biztos, hogy megtalálható lesz a falamon: BVB, MIW, In This Moment, Escape The Fate, Asking Alexandria...

9. Ki a kedvenced az Útvesztőből? Elítéled Teresát, azért amit tett a Tűzpróbában?

 

Nos, fogalmam sincs, hogy miről van szó, de biztos, hogy elítélem... Nagyon rossz kislány, hogy képzelte ezt?!? XD

10. Ki a leghelyesebb a One Direction-ből? /Nincs nemleges válasz!/

Khmm... ezt még leírni is fájt! De ott a 3. válaszban megtalálod a leghelyesebbet, de a ván dájreksönben nem! Bocsi Fanok!

Kérdéseim:

1. Kedvenc énekes/Banda?
2. Ki a példaképed? Miért?
3. Ki a kedvenc YouTube videósod?
4. Melyik videója fogott meg?
5. Hiszel a "gonoszban"?
6. Hiszel a paranormális dolgokban?
7. Át is éltél már egyet?
8. Ha tehetnéd, melyik könyvbeli karakterhez mennél hozzá?
9. Hova költöznél legszívesebben?
10. Miért?

Blogok (nem lesz 10, nem osztogatom potyára):

Álarc mögött

Csak olvasd el!

Rebels [ Black Veil Brides Fanfiction ]

Chapter 2, part 2.

 (..) Csak nekem hiányoznak? 
- Nem, nekem is, főleg anyu, aki lepasszolt a faternak és itt hagyott…
- Annyira szar gyerek korod lehetett miatta… - megöleltem és az összes szabadon maradt hajam az arcába hullt, viszonozta ölelésem, egy percre lehunytam a szemem….

Valami szőröset éreztem a nyakamnál, és halk dorombolás kísérte azt. Lassan kinyitottam szemem és megláttam Crow-ot, aki Alex és köztem, gőzerővel tisztálkodott. Ránéztem a faliórámra, 10:45, semmi gáz, és vissza feküdtem az ágyba. Épp lehunytam a szemem, de mint a villám úgy csapott belém: lecsúsztunk ez első óráról! Nagy nehezen felkeltettem cimborám, aki hevesen ellenkezett az iskola ellen. Én is, de muszáj menni... Az a jó, hogy még fél évet kell kibírnunk és utána szabadság. Hmm mit is fogok kezdeni az életemmel? Nem tudom... Gyorsan futottam le a lépcsőn, hátamon a táskámmal. Alex a konyha pultnak támaszkodva simogatta Femme-t.
- Hát te? Mehetünk? - kérdeztem kissé idegesen.
- Figyi, nincs itt egy tan cuccom se, és ruhám, meg ami kell... Nem fogok X hónapig ugyan abba a ruhába lenni. Úgy hogy ma sem megyünk suliba, de ígérem, holnap már megyünk, nehogy elvonási tüneteid legyenek.
- Ha-ha... Rendben. De akkor menjünk nem? 

- Minek? Itt az egész napunk rá, nyugi...

- Akkor mit csináljunk?

- Azt nem tudom,  hogy te mi csinálsz, de én leülök Motosportot nézni... 

- Jó, és nem mondtam, de érezd magad otthon! De úgy érzem, ezt fölöslegesen mondtam. Fent leszek, ha kellek. - felbaktattam a lépcsőn, hogy rendbe szedjem a szobámat. Bevetettem az ágyam, a koszos ruháimat összeszedtem és a szennyesbe raktam, mikor végeztem megfogtam két új dobverőt és lementem a pincébe. Mikor leértem és felkapcsoltam a lámpát és megláttam a posztereket a falon és a dobfelszerelést, nyugalom járt át. Gondolkoztam egy kicsit, hogy mit is játsszak el, de a KISS - I Was Made For Loving You-nál döntöttem. Szeretem ezt a számot, egy gyerekkori emlék számomra, rengeteget hallgattuk apuval miközben elvitt az oviba vagy a suliba. Nem kellett a fülembe a zene, tudtam a ritmust, a szöveget... nem is kellett más, átadtam magam a zenének. Úgy püföltem - jó értelemben - a dobokat, mintha ártottak volna nekem...  Pedig nem... segítettek az érzelmeimet a helyükön tartani. Énekeltem I was made for loving you baby, You were made for loving me... A szám felénél arra lettem figyelmes, hogy valaki kíséri gitárral. Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Alex a pince lépcsőn ülve gitározik a múltkor itt hagyott gitárjával. Bíztatóan rámosolyogtam és a fejemmel az erősítő felé biccentettem, hál' Istennek leesett neki, hogy mit akarok, még mielőtt kitöröm a nyakam. Így ismét a dobokra koncentráltam, már gitár kísérettel. Az utolsó refrén résznél szinte egyszerre énekeltünk.
- I was made for lovin' you baby! You were made for lovin' me! - még egy kicsit kombináltuk a két hangszert, majd mikor már fájni kezdett a csuklóm - persze hülye gyerek... még véletlenül se melegíts be mielőtt neki állsz dobolni... szerintem se! - mosolyogva tettem le az ütőket és zenész társamra pillantva kikecmeregtem az ülés mögül és sántítva oda mentem Alexhez és lepacsiztam vele.

- Szép volt, hogy-hogy lejöttél?
- Ez érdekesebb volt. - mosolygott a szemembe - Mi van sánta róka, mit csináltál? 
- Elzsibbadtak... Mennyi idő van? - elővette telefonját és megnézte, majd tágra nyíltak szemei.
- 15:49. Egész jól eljátszadoztunk, főleg, hogy délben jöttem le.
- Az fasza, nem is csodálom, hogy fájnak a kezeim és a lábaim... 
- Mikor megyünk? - kérdezte, megbontva egy ásvány vizes palackot.
- Hova?
- Hát hozzám a cuccaimért.
- Jahh, persze. Kérek 5 percet és utána indulhatunk. - mondtam csukló mozgatás közben.
- Mit csinálsz te 5 perc alatt? - ült le a dob székre.
- Figyelj! - felmentem a lépcsőn és közben a kezemet tornáztattam, majd le a lépcsőn, s ezt a folyamatot egymás után. Mikor már éreztem, hogy visszatért az életkedv a tagjaimba, megálltam a lépcsősor alján és  Alexra néztem. - Hát ezt, már nem zsibbadok. Na, akkor mehetünk?
- Aha, szóval már tudom mi a stratégiád a "zsibbadásra". - mosolygott perverzen.
- Perverz állat! - nevettem vele együtt.
- Tudod, volt kitől örökölnöm. - kacsintott és jött mögöttem, az utolsó pár fokon mit csinál a gyerek? Belecsíp a fenekembe. Hirtelen halk sikkantás hagyta el a szám a meglepettségtől, majd dühösen hátrafordultam.
- Ha még egyszer ilyet csinálsz, nem éled meg a másnapot! 
- Jó, bocsi. De ha pasi szemmel látnád magad hátulról... te sem bírnád ki, hogy ne tedd meg!

 ~ 

- Alex, siess már! Mindjárt idefagyok! - nyavalyogtam az ajtajuk előtt.
- Nem találom a kulcsot...
- Elhoztad egyáltalán? Kinyírlak, ha nem.
- Azért én sem vagyok annyira hülye! - kereste a ház körül, lábtörlő alatt, ablak párkányon.
- Tényleg? Pedig már azt hittem! - húztam az agyát még jobban, pedig már ideges volt, de nem baj.

- Most komolyan, azt akarod, hogy ideges legyek? - nézett félig hátra.
- Aha.  - mosolyogtam a képébe - Szerintem csak keressed azt a kulcsot!
- Mi lenne ha, te is segítenél és nem csak néznél?! - kutatott tovább, majd benyúlt egy virágcserép alá és ott volt, bejutottunk a házba.
- De rég voltam nálatok... - ültem le egy bárszékre és néztem a barátomat, aki egyik szobából a másikba járkált egy sporttáskával a kezében.
- Jahh, hát igen... Aki még arra sem képes, hogy eljöjjön hozzám, mikor nincs itthon apa.
- Inkább nem zavarlak amikor egyedül vagy, nehogy még a végén olyat lássak, amit nem akartam... - kuncogtam el magam.
- Hmm... Igazad van! Nah, akkor még kipakolom a fürdőszobát és mehetünk.
- Segítsek? - beviharzott a fürdőbe és megláttam az óriási sporttáskát tele pakolva - Te jó ég! Hogy fog felférni a motorra?
- Megoldom, nyugi... - csörömpölés a fürdőben.
- Mit törtél össze?
- Semmit, csak leesett a haj zselém.
- Jahh, bocs. - tettem fel védekezően a kezemet.
- Nah gyere. - Alex gondosan bezárta az ajtót, a kulcsot visszatette a helyére és felültünk a motorra és elindultunk. Az egyik kezében a táska volt a másikkal pedig vezetett, kivettem a kezéből a csomagot és nyugodtan vezethetett. Így én is viszonylag megnyugodtam, hogy nem halunk meg. Mikor hazaértünk Al felcuccolt az emeletre én pedig elmentem fürdeni. Felvettem apu kinőtt régi Misfits-es pólóját, ami a combom közepéig ért. A hajammal szórakoztam a fürdőben, mikor Alex az ajtó előtt kiabált. Oda sétáltam és kinyitottam, majd vissza álltam a tükör elé. Alex az ajtófélfának dőlve nézett a tükörben engem.
- Nem vagy kajás?
- De. Csináljak valami kaját? - kérdeztem fésülködés közben.
- Nem kell, már rendeltem pizzát. Remélem szereted a hawaii-t.
- Persze. - mosolyogtam rá a tükörből, majd megfordultam - Hogy van a tetoválásod? Nem fáj?
- Kicsit érzékeny, de már nem annyira mint tegnap. 
- Akkor jó. Majd lekezelem. - mosolyogtam rá, majd kimentem a nappaliba és leültem, majd bekapcsoltam a Tv-t. Alex elment fürdeni. Váltogattam  a csatornák között, megállapodtam, egy csatornán, ahol élő közvetítés ment, egy koncertről. Pont a végére kapcsoltam oda, mert reklám következett. Alex frissen és üdén ült le mellém.
- Mit nézünk?
- Nem tudom, de valamilyen élő közvetítéses koncert megy. - Csöngettek, mind a ketten futottunk az ajtóhoz, kikaptam Alex kezéből a pénzt és kinyitottam. Egy helyes pizza futár volt előttem mosolyogva kifizettem a rendelt pizzákat és a srác a kezembe nyomta a dobozokat, majd elment. Alexel levágódtunk a kanapéra és neki láttunk... Sikeresen a reklám alatt bekajáltunk és egymás mellett ülve néztük a tévét, amiben - kiderült - Black Veil Brides koncert megy. Alex vállára  hajtottam a fejem és néztem magam elé könnyes szemekkel. Mikor megszólalt az In the end  egyszerre kezdtük el énekelni, halkan. Következett a Lost it all, amit szintén végig énekeltünk, olyan halkan, hogy szinte már suttogtuk... Alex ölébe hajtottam fejem és őt néztem, s ő is engem. Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet és kisimította a szemembe hulló tincseket, Lehunytam a szemem és hallgattam a koncertet, ismét Alexet néztem könnyes szemekkel, de ő mereven a TV-t nézte. Próbált kemény lenni, de látszott rajta az, ami rajtam is. A szülők hiánya...

~

Sziasztok! Tudom, tudom kicsit sokat "húztam" a 2. rész befejezését, de itt van és remélem kárpótol titeket a hossza. :)  Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet a részeknél, nagyon sokat jelent és segít nekem!  Köszönöm a 662 oldal látogatást és a 4 feliratkozót! Azt is észrevettem, hogy már most van egy hater-em... Nos nem tudom mit vétettem ellene, biztos elloptam a nyalókáját, vagy nem tudom... De mindegy is! Remélem tetszett ez a rész! :)  xXx  F.G. 

Chapter 2.

Joe végzett Alex tetoválásával, elmondta, hogy hogyan, mennyi ideig kell rá odafigyelni, majd befóliázta és Alex fizetett, majd elmentünk moziba, de én bealudtam a filmen (látszott mennyire érdekelt), Alex hazavitt és innentől már nem emlékszem semmire, de reggel szinte lesokkolt a tudat, hogy…

Annyira azért még sem sokkolt le az, hogy Alex nem ment haza tegnap és most itt fekszik mellettem egy szál alsógatyában, ez azért elég izé már nem? De viszont ezt a látványt meg tudnám szokni és jó lenne így kelni minden nap, mint ma. Össze pakoltam azokat a cuccokat amiket ma felveszek. Készítettem ki Alexnek is egy törülközőt, majd a kis pakkommal elindultam zuhanyozni. Még hallottam ahogy mormog és forgolódik az ágyban. Épp végeztem a tusolással, amikor nyúltam volna a törülközőért, de nem volt a helyén. Most mit csináljak? Alex felébredt már, vagy még mindig alszik? Vagy osonjak be a saját szobámba pucéran? Na jó...
- Alex, fent vagy már? Ha igen, akkor hozd be légyszíves a törűlközölőmet, ott van a széken. - kiabáltam át 3 réteg ajtót, de csend - Hahó! Szarrá fagyok. Oké, most bemegyek, csukd be a szemed és ne less! De most komolyan, remélem nem direkt kussolsz, mert ha igen, akkor véged! - próbáltam azt a testhelyzetet felvenni, amiben minél többet takarok. Elindultam a folyósón vissza a szobámba, majd megálltam az ajtóm előtt. Épp nyúltam volna a kilincs felé a bal kezemmel így el kellett engednem a felsőbb testájamat takaró kezemet, és mi történt, na mi? Hát persze, hogy Alex jött volna ki kezében a törölközőmmel és így szembe ütköztünk, és elég feltűnően stírölte a melleimet, gyorsan kikaptam a kezéből azt, amire szükségem lett volna és beléptem a szobába kizárva őt, körbetekertem magam az anyaggal. Kerestem a ruhámat, de nem találtam, aztán eszembe jutott, hogy ott hagytam a fürdőben. Ekkora hülyét, mint én?! Fel is öltözhettem volna és akkor nem történt volna meg ez a kis “kaland”. Na most már mindegy.. Visszamentem és kopogtam.
- Alex, bejöhetek? Bennmaradt a ruhám, és a hajam is tiszta víz...
- Persze, gyere nyugodtan. - beléptem az ajtón és óriási pára felhők fogadtak, nagy nehezen megálltam a tükör előtt és bámultam a zuhany függöny mögött álló alakot.
- Amúgy én keltettelek fel? - kérdeztem két hajcsomó kifésülése közben.
- Nem, már fent voltam, jóval előtted. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Akkor jó. - elkezdtem, megszárítani kék loboncomat, amiről még csak apuék nem is tudnak... Kivittem a ruhám és felöltöztem. Csináltam valami reggelit, egy gyors müzlit, és nekiálltam reggelizni, nem sokkal később Alex lépett be a konyhába, vizes fürtökkel és mesztelen felsőtesttel, épp akkor rágtam szét a csoki golyókat és közben majdnem megfulladtam.
- Hallod Purdy gyerek, mióta nézel te ki így? - kérdeztem tátott szájjal a müzlimbe nyálazva. Mióta néz ki ilyen jól a haverom? És én erről miért nem tudok?
- Hát Biersack lány, mióta vannak ekkora… - kezével elmutatta azt a testrészemet, amit sikeresen meglátott.Válaszul hozzádobtam a kanalamat, amit reflexből elkapott egy kézzel,elkezdtünk nevetni, majd szomorú szemekkel ránéztem.
- Miért, kicsik?
- Miért érdekel a véleményem? - kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva.
- Mert esetleg srác vagy?! - kérdeztem szégyenlősen. De amúgy teljesen igaza van, miért is kérdezek tőle ilyeneket? Nem vagyok komplett…
- Szerintem pont... jók… - majd beletúrt a hajába, ez tipikus Alex mozdulat, ami azt sugallja: “ Öhm… Ez elég kínos szitu, inkább beszéljünk másról, vagy esetleg rólam.” - Akinek meg nem tetszik az forduljon fel! Szerintem így vagy tökéletes ezekkel a méretekkel, de az is biztos, hogy a leendő barátod, egy kibaszott mázlista lesz!
- Dehogy lesz, egyedül fogok meghalni Femme-ével és Crow-val… Tényleg, hol vannak? Amúgy mennyi időnk van még?
- Te max az agyatlanságban halsz meg… - a faliórára pillantott - Még van 1 óránk a suliig.
- Oké, megetetem a macskákat, és utána lekezelem a tetkód, rendben?
- De nem kell..
- Nem szeretném, ha elfertőződne vagy valami, úgyhogy kuss és piti. - elővettem egy macska konzervet és kiadagoltam a táljukba, amint megérezték a szagot futottak is. Előkerestem apu tetoválós kenőcsét, ami friss tetoválásokra van.
- Ha végeztél gyere fel a szobámba. - és felmentem, majd kicsit össze pakoltam, hogy azért annyira még se legyen kupis.

Nem sokára Alex is feljött, majd hanyatt vágódott az ágyon én pedig ráültem. Kicsit nyomtam a kis masszából és finoman elkezdtem belemasszírozni a bőrébe.
- Miért pont Hopeless? Mi annyira reménytelen, hogy magadra varrattad?
- Ez elég egyszerű… Van egy lány, aki már hosszú ideje tetszik nekem, és akármilyen jeleket küldök neki, nem veszi észre… Számomra reménytelen, hiszen nem tudnám boldoggá tenni, nem lennék elég jó hozzá, találna valaki jobbat…
- Ez szép… Elég hülye lány... - erre csak elnevette magát, nem is tudtam, hogy ilyen…érzelgős(?) Egyszer majd, csak megtudom ki az a szerencsés, elővettem a fóliát, méretre vágtam és leragasztottam a friss sebet. Majd a kezemet meleg mellkasán pihentettem, ami monoton ütemben mozgott fel, s le. - Kész.
- Milyen puha a kezed… Biztos rengeteget csináltad a szüleidnek is. - mosolygott.
- Hát nyugodtan gyakorolhattam rajtuk az biztos… Csak nekem hiányoznak?
- Nem, nekem is, főleg anyu, aki lepasszolt a faternak és itt hagyott…
- Annyira szar gyerek korod lehetett miatta… - megöleltem és az összes szabadon maradt hajam az arcába hullt, viszonozta ölelésem, egy percre lehunytam a szemem….

~ Folyt. köv. ~

Chapter 1.

Azt hinnéd, király, hogy a szüleid sztárok, pedig nem... Kissebb koromban örültem neki, de most... Ha úgy van le se szarnak, meg se kérdik " Mi van veled lányom? ", semmi... Apu szokott  velem talán foglalkozni két turné között, de anyu... Van olyan, hogy fél évig nem látom és ráadásul, mikor nincsenek itthon, akkor nekem kell gondoskodni a dögjeikről Femme-éről és Crow-ról...
Ez is egy förtelmes hétfő lesz, érzem. Miközben kómásan keltem fel, vagy ezerszer elmormoltam magamban: Utálom az iskolát..., Nem akarok iskolába menni..., Tököm az iskolába..., Nem akarok senkinek jópofizni, mikor kurvára mást érzek, mint amit mondok...  Végül is sikerült elkészülnöm időben, és még kajálni is volt időm, zsír... Épp a bakancsomat húztam fel, mikor kopogtattak, majd az illető belépett. Még mindig a fűzőmmel szórakoztam, amikor megéreztem Alex illatát mögöttem és úgy köszöntött, hogy rácsapott a fenekemre és közben elnyújtva mondta a nevem.
- Hülye barom... - motyogtam nevetve, már megszoktam, hogy ilyen hogy is mondjam... perverz.
- Áhh szóval jól hallom, hogy nem is kell egy fuvar a suliig és inkább gyalog mész... Pedig szívesen elfuvaroztalak volna a mocival, de ha nem hát nem... Én nem erőltetem...
- Tudod, hogy hogy értettem nem? Amúgy neked is jobb reggelt! - öleltem meg, viszonozta ölelésem, majd eltolt magától.
- Hol a táskád? El fogunk késni húgi...
- A helyén, légyszíves hozd le, de rohadtul nincs kedvem menni és mosolyogni a suliban...
- Lesz egy meglepetésem, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek és nem ellenkezel!
- Oké, de mondd el... - kérleltem, de tudtam, hogy fölösleges.
- Nem. -  felment a lépcsőn egyenesen a szobámba és hallottam ahogy kutakodik - Hallod Rox! Hol is van az a bizonyos hely? Mert sehol sem találom... Áhh megvan! - felvettem a bőr dzsekimet és a háti táskámat, majd megvártam amíg Alex kimegy az ajtón és bezártam, zsebre vágtam a kulcsot és megfordultam, Alex az apja (!!!) motorjának dőlve várt.
- Apád tudja, hogy itt jampiskodsz a motorjával? - kérdeztem nevetve.
- Nem tűnik fel, hogy ugyan ott van ahol a tied? Amúgy mikor is jönnek haza?
- Nem tudom, asszem' 1 hónap múlva... - vontam meg a vállam - De jó, már csak egy hónapot kell kibírnom egyedül ebben a házban... - majd felültem a motorra. Ő is felült és még hátra fordult.
- Mi lenne akkor, hogy ameddig turnéznak az ősök, addig oda költöznél hozzánk? És akkor te sem és én sem lennénk egyedül... - nézett rám reménykedve.
- Hát nem is tudom, de a dögökkel mi lesz? Miért nem költözöl inkább ide te? - berúgta a motort.
- Ezt akarod? - bólintottam és a fejembe húztam a bukósisakot - Hát jó... - és ő is azt tette amit én. Át karoltam és elindultunk...

~

Beültünk az 1. órára, ami töri volt, mérhetetlenül utáltam a törit, de Alex legalább élvezte. Mikor kicsöngettek Alex kiviharzott a teremből azzal a címszóval, hogy "gyere", s én követtem egészen a parkolóig, ahol felült a motorra és azt várta, hogy én is így tegyek, de csak néztem rá.
- Gyerünk, 1 napba még te sem halsz bele... Na gyere... - tette zsebre a kezét.
- Hát jó. De most már rohadtul kíváncsi vagyok, hogy mi az a meglepetés.
- Ha fel is ülnél mögém és nem csak néznél bambán előbb megtudnád. - szó nélkül felültem mögé és elindultunk a... belvárosba? Mit akar ott? Nem utaztunk sokat, mert viszonylag elég közel van, de annál inkább szét fagytam a motoron. Mikor megérkeztünk egy tetováló szalon előtt leparkolt és segített leszállni, mert tudta, hogy nem fogok tudni egyedül leszállni, szánalmas vagyok, nem de? Hát de! Miközben a leszállás bukásmentes volt, nem engedte el a kezem és úgy sétáltunk be a szalonba. Oda ment a pult mögött álló szét tetovált, nőhöz és valamit még beszéltek, majd oda jött hozzám.
- Mire készülsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát nem egyértelmű? Tetováltatni.
- Ez lett volna a meglepetés?
- Aha, miért nem elég jó? Lógunk a suliból és végignézheted, hogy hogyan készül az első tetoválásom.
- És nekem ebbe mi a jó?
- Hát hogy itt vagy velem. - kijött egy nő szólni, hogy mehetünk, én követtem. Felfeküdt arra az ágyra (?) és egy kopasz 30-as éveiben járó férfi elkezdett dolgozni. Lefertőtlenítette Alex mellkasát, majd feltette a sablont, kiöntötte a festéket egy kissebb kupakba és beindította a tetováló gépet. Alex megfogta a kezem és rémülten rámnézett
- Na mi van macsókám? Csak nem félsz? - nevettem, és egy kicsit ellazult. A tetováló bácsi Alexra nézett.
- Először húzok egy kis vonalat, hogy tudd mégis milyen lesz, rendben?
- Oké. - az első vonalvonás után.
- Na? Nem is olyan vészes igaz? - mosolygott Joe - megnéztem a kabátján a névcédulát- és elkezdett dolgozni Al beleegyezésével. Mindvégig fogta a kezem és mosolygott, a fájdalom ellenére is. Szeretem ezt a hülyét, félre értés ne tessék, nem vagyunk együtt és nem is hiszem, hogy leszünk. Kis korom óta ismerem őt. Rezgett a telefonom Casey SMS-t írt, hogy mégis hol a francba vagyunk?! Az elő órán még látott minket, de utána már nem. Nem írtam vissza neki, majd felhívom.  Joe végzett Alex tetoválásával, elmondta, hogy hogyan, mennyi ideig kell rá odafigyelni, majd befóliázta és Alex fizetett, majd elmentünk moziba, de én bealudtam a filmen (látszott mennyire érdekelt), Alex hazavitt és innentől már nem emlékszem semmire, de reggel szinte lesokkolt a tudat, hogy… 

Szereplők

 Roxie Biersack

 Kor: 16

Andy Biersack & Juliet Simms

Kor: 34 & 37

Gyermek: Roxie

             

 Alex Purdy
Kor: 17

Ashley Purdy

 Kor: 37

 Gyermek: Alex

Ryan Pitts

 Kor: 16

Jake Pitts & Ella Cole

Kor: 35 & 32

Gyermek: Ryan

Evelyn Fergunson

Kor: 18

Iker testvére: Billie 

Billie Fergunson

Kor: 18

Iker testvére: Evelyn

Jeremy "Jinxx" Fergunson & Sammi Doll

Kor: 42 & 37

Gyermek: Evelyn & Billie

Casey Coma

Kor: 16

Christian "CC" Coma & Lauren Watson

 Kor: 36 & 33

Gyermek: Casey